Dühkitörés

Mester,

Képzeld, megint nem sikerült rendes fizetést adniuk a munkahelyemen, a két hetes szabimat nem fizették ki, így közel a fele hiányzik...nem aludtam egy percet sem emiatt, hasogat a fejem és kurva ideges vagyok. Az, hogy ezek az emberek hiba eseten semmilyen lecseszést sem kapnak, az már felháborító. Tudom én, hogy emberek vagyunk és hibázunk, és egy hiba még rendben van, talán kettő is, de könyörgöm, ez a hetedikdik alkalom, hogy elkúrnak valamit! Ilyenkor már azért egy "ejnye-bejnyénél" többet kellene kapniuk. Én mar nem tudom, mi a jó büdös francot csináljak, hogy ne legyenek ezek az anyagi defektek, mit csináljak, hogy ne kelljen minden egyes hónapban azon görcsölnöm, hogy most vajon megkapom-e a pénzemet... Nyilván az áramlással van gond, nyilván velem van gond, azért nincs pénz, mert blokk van bennem, de mar annyi de annyi de annyi mindent csináltam és egyik sem volt hasznos és mar itt bőgök és elegem van ebből tetves pénzből.... 

Fuh.... 

Jól felidegesítettem magam Én feladom... Nem tudom, mit csináljak, nem tudom hol van a hiba, az agyam melyik részén, miért és hogyan oldjam meg. Ebbe nagyon úgy néz ki, hogy belebuktam. Ráadásul a landlordom sem akarja megadni a tartozását, ígérgette egy darabig, de két hete nem hallottam felőle. Mintha a pénz menekülne előlem. Vagy én a pénz elől...


Tudod mi jutott eszembe tegnap? Hogy ide elkelne egy Sziklaember, aki rendet tesz. A maga elmebeteg módjával, mert ez itt a másik véglet, itt ha hibázol, akkor nem vagy lebaszva...

Ma minden kiderül.

Ezert nem fogok egyébként soha túlórát vállalni, mert ezt se tudjak rendesen megcsinálni. Akkor én minek dolgozzak többet???

És sírni sem tudok... Annyira kétségbe vagyok esve. Mindig ez történik... Végre jól érzem magam a bőrömben, és tényleg minden szuper, aztán beüt valami szar! Semmi értelme így boldognak lenni, mert minek???? Hiába vagyok jól, valami jön és már belefáradtam. Úgy szeretnek végre egy kis nyugalmat. Hogy egy kis ideig ne kelljen semmi akadályt leküzdenem csak így létezni anélkül, hogy valami megoldandó feladat terhe a vállamra nehezedne. Csak egy kis ideig...

Kaptam egy e-mailt Magyarországról. Egy Call Center keres Minőségbiztosítási csoportvezetőt és a HR munkatárs írt, hogy megtalálták az önéletrajzomat az egyik álláskereső portálon és szeretne velem telefonon beszelni, mert pont alkalmas vagyok a munkára, de a régi számom már nem él... Csak olyan furcsa érzés volt. Mert mostanában sokat gondolkodom azon, hogy talán mégis haza kellene költöznöm, erre kapok egy ilyet. 
Az jutott eszembe, hogy az Univerzum, mint egy gondoskodó apa, a hisztim miatt az asztalra csapott és azt mondta: "Jól van, akkor add fel minden álmodat, ne foglalkozz a nehézségekkel és szaladj hazáig, ha nem bírod. Tessek, segítek!" Persze nem megyek haza, mert most az álmaim fontosabbak, de a fenébe is, ha most otthon lennék, ez lehetne az álom lehetőség. 

Egyébként jól vagyok, egyelőre a valeriánát szedem napi háromszor, ami lenyugtat. Aludni is tudok. Bár lehet, hogy csak ki kellett panaszkodnom magam... Most épp azzal vagyok elfoglalva, hogy megszerettessem magam az egyik lakóval. Ő az egyetlen, aki nem kedvel. Amikor meglát, ordít. Strokeja volt és nem tud beszelni, leépült agyilag teljesen, és mivel nem tud kommunikálni, torkaszakadtából üvölt. Valami miatt kezdettől fogva utál engem. Ellök magától, volt, hogy megütött vagy belem rúgott. És nem értem az okát. Sokszor sírtam is miatta, most mar nem tudok... Eszembe juttatja azt a kisfiút, aki a napközis csoportomban volt és valahogy sosem hallgatott rám, mindig szabotálta az óraimat. Mennyi mindent másképp csinálnék most, ha újra kezdhetnék tanítani...

Mindegy is... Most ez van. A lényeg, hogy jól vagyok! Még, ha nem is tűnik úgy...

Ölellek