Mester!
Jelentkezem... Még mindig Winchesterből. Még mindig minden rendben van.
Tudod...
olyan érdekes... annyira szerettem volna egy cicát Pesten, miután
szakítottunk Édessel, de a főbérlő nem engedte. Olyan sokszor
elképzeltem, főleg amikor egyedül voltam, hogy ott dorombol mellettem
egy cirmos, és rögtön jobb lett a kedvem. Erre most mi történik? Rögtön
két cicát is kapok az Univerzumtól. Azért be kell valljam, amióta az új
lakótársamnak (francia lány, 19 éves, csak augusztus végéig marad) a
húga itt van, a cicák alig vannak nálam, mert ők szépen elcsábították
őket tőlem. De nem szomorkodom, mert mindig megtalálnak, amikor kezdem
magam kicsit egyedül érezni. Ami mostanában igen ritkán fordul elő, mert
már nem bujkálok a szobámban, kimerészkedek és képzeld, beszélgetést
kezdeményezek a brit landlordommal.
Egyedül intéztem eddig
mindent. Egyedül mentem Southamptonba az NI számot megigényelni (ez
kell az itteni munkavállaláshoz), egyedül járok boltba, sőt még egy
kedves hölgy kérdéseire is készséggel válaszoltam, aki megállított az
utcán egy kérdőív kitöltése miatt. Egyedül pályázgatok állásokat is. Az Ikerlány szerint (tudod, ő az, aki segített nekem kikerülni ide) igen
talpraesett vagyok és büszke lehetek magamra, mert eddig, akiknek
segített ide kijönni nem tudtak elintézni semmit egyedül. Én nem
gondoltam, hogy ez nagy szó... egyszerűen csak nem akartam tőlük
függeni, mert sosem szeretek mástól függeni.Ölellek