2017. szeptember 7., csütörtök

Szívremegés - 6. rész - Tanácsok szorongóknak

Nem jelenthetem ki azt, hogy az elmúlt tíz évben teljesen tünetmentes voltam. Általában akkor jött vissza a szorongás, amikor az életemben nagy változás előtt álltam. Persze olyankor, amikor belecsöppensz a szorongásos állapotba, pont nem arra gondolsz, hogy "aha, most akkor megint majd valami nagy változás következik", hanem rettegsz és keresed a miértekre a választ. Aztán sosem találod. Majd megtörténik a változás és hirtelen minden megint jó lesz. Mintha a szorongás meg sem történt volna.

Az emberek persze, akár jó szándékból, akár rosszból, de mindig meg akarják majd mondani, hogy most miért szorongsz. Lesznek kérdéseik, kéretlen kommentjeik, amikor sokszor ártanak ó, mint használnának. A legidegesítőbb reakciókból álljon most itt egy kis csokor:
- Miért van pánikrohamod? - ez így a pánikroham kellős közepén elég kiborító kérdés...
- Mitől félsz? - most komolyan kérdezed?...
- Szerintem csak így akarod felhívni magadra a figyelmet! - te talán így akarnád, én legszívesebben most elbújnék egy barlang mélyére és zokognék órákig
- Hm... nekem is volt már pánikrohamom és rájöttem, hogy az volt a baj, hogy nem én voltam a középpontban. Bocsi, de szerintem veled is pont ez a helyzet. - a fenti pepitában...
- Túl sokat agyalsz. - ez igaz... áldás és átok is egyben... de nem szeretem, ha újra és újra az arcomba vágják...
- Tedd rendbe a gondolataidat! - megmondanád hogyan?...
- Rendet kell tenned a fejedben, mert így hamarosan megbolondulsz. - kösz szépen...
- Annyira őszintén sajnálom, amiért ilyen szörnyű, gyógyíthatatlan betegséggel kell megküzdenie ilyen fiatalon. - ezt egy orvos mondta, azt hittem, ott halok meg... 
- Minek hisztizel, úgysincs semmi bajod! - ez nem hiszti b@szd meg...
- Ezt csakis egyedül tudod leküzdeni, ne egy pszichológustól várd a segítséget. - ez faszság kérem szépen... a pszichológus igenis tud segíteni, tessék segítséget kérni!!!!
- Idegesítő vagy, amikor ilyen vagy. - te is!...
- Rombolsz magad körül mindent, amikor ilyen vagy. - mert félek, miért nm lehet megérteni?...
- Ne pörgesd bele magad! - okkkké okoska...
- Akkor most átmegyek a másik szobába, gyere, ha már elmúlt a félelmed. - inkább takarodj el a lakásomból, arra van az ajtó...
- Én nem hiszek a pánikbetegségben, ez csak hiszti. - igen, nyilván, épp a fenekemet verdesem a földhöz a bolt közepén, mert anyuci nem veszi meg nekem a babát, amire vágyom...
Ezek azok, amiket figyelmen kívül kell hagyni. Azok az emberek, akik szeretnek téged és melletted állnak, a megfelelő szavakkal fognak majd megnyugtatni, vagy csak ott vannak veled, amikor arra szükséged van, és nem fogod a társaságukban azt érezni, hogy az ő életüket teszed tönkre a pánikrohamoddal.

Nem mondom, hogy teljesen tünetmentes vagyok, mert már egy ideje ismét szorongok. Ennek megvan az oka, amit már tudok is, de csupán tudni, hogy mi miért történik, még nem vezet el oda, hogy minden rendben legyen.

Íme azonban néhány jó tanács pánikroham esetére:
- éneklés: ha a szíved összevissza kalimpál és alig kapsz levegőt, tessék elkezdeni hangosan énekelni. Nem viccelek. Vonulj el és énekelj! A dal ritmusa ismét normális ütembe tereli a szívverésedet és néhány perc után jobban is leszel. 
- légzés papírzacskóba: ennek köze van a szervezet oxigén és széndioxid szintjéhez, nem kell rajta sokat gondolkodni, ha széndioxidot lélegzel be, azzal helyreáll a vér oxigén és széndioxid szintje is. Ez biológiai tény, ne gondolkodj rajta, csak csináld.
- ne küzdj ellene: ez közhely, amit kb minden pánikbetegséggel foglalkozó oldalon olvasni lehet. De ez beválik. Hamarabb véget ér a pánikroham, ha csak hagyod. Én ilyenkor fogom magam, leülök, kényelembe helyezem magam és várok. Néha eljátszadozom gondolatban, hogy itt van "parakapitány", lepacsizunk, hagyom, hogy ugrándozzon körülöttem, aztán fogja magát és elmegy. 
- tudatosítsd magadban: "Igen, ez most egy pánikroham. Volt már ilyen, majd elmúlik." El fog múlni, hidd el.
- alapos orvosi kivizsgálás: ez szintén kényes téma. Magyarországon sajnos azt tapasztaltam, hogy az orvosok nagyon hamar leszűrik, hogy "ő is pánikbeteg", "egy újabb hipochonder" és nem küldenek el kivizsgálásra. Itt Skóciában, amikor kórházban kötöttem ki egy elég kemény pánikroham után, a háziorvos azonnal előírt mindenféle vizsgálatot, hogy kizárja a szervi bajt, sőt, azt is megvizsgáltuk, hogy a szorongásomnak van-e hormonális alapja. Egészséges vagyok, ezt tudtam is. De nagyon fontos, hogy elmenj az orvoshoz, elmondd neki, hogy ilyen-olyan tüneteid vannak és megnyugtatásképpen szeretnél teljes körű kivizsgálást. Ne számítson, ha hónapokat kell várnod egy MR vizsgálatra, ha neked furcsa szédüléseid és zsibbadásaid vannak időnként, amik pánikot váltanak ki. Fontos még tudatni az orvossal, hogy előbb van a testi tünet és csak utána a pánik reakció. Ez időt és energiát vesz igénybe, sőt félelmet is generál, ami természetes.
- pszichológus: én nem pszichiátert javaslok elsőre, és nem is gyógyszereket. Olyan terapeutát kell választani, aki nem csak meghallgat és vakkant egy-két dolgot, hanem különböző gyakorlati tanácsokkal lát el, meditáltok, légzőgyakorlatokat végeztek, hipnózisban különböző feladatokat végeztet el veled. Segít még a személyiségfejlesztő csoport és a családállítás is.
- kiengedni a dühöt: végső esetben ez is segíthet. Ha párnát püfölsz vagy box zsákot. A lényeg, hogy ne fojts el semmit.
- hideg: pánikroham esetén segít, ha a tarkódra teszel hideg vizes borogatást, vagy ha az arcodat alaposan megmosod hideg vízzel. Nálam bevált, talán nálad is be fog. 
- jelenlét tudatosítása: a jelenben kell maradni és az érzékeket segítségül hívni. Megszagolni valamit, megérinteni valamit és érezni annak a valaminek a felületét. Erre koncentrálni. Nálam két dolog vált be: ha hideg vízbe mártottam a kezemet, illetve ha mezítláb mászkáltam (ilyenkor mindig arra gondoltam, hogy érezzem a talpammal az aszfaltot, a padlót, vagy a kavicsokat - ez volt a legjobb, kavicson mászkálni)
- sport: levezeti a feszültséget. Soha ne hagyd, hogy a pánik ágyhoz kössön. Onnan nagyon nehéz visszatérni a normálisba (nem lehetetlen, de nehezebb)
- egészséges táplálkozás: napi min. 2 liter folyadék, sok zöldség, gyümölcs, rostban gazdag táplálkozás.

Szorongás esetén már kicsit nehezebb a helyzet. Mert, amikor szorongsz, akkor nincs konkrét pánik reakciód, csak reggel felkelsz, és indokolatlanul félsz. Általában nem tudod megmagyarázni magadnak, hogy mi aggaszt, csak van az az érzés. Ha ez az állapot hónapokon keresztül fennáll, akkor beszélünk generalizált szorongásról. 
- megfelelő légzés: belégzéskor számolj négyig, tartsd bent és számolj négyig, majd amikor kiengeded a levegőt, számolj négyig. Ezt csináld meg minimum tízszer, másfél-két óránként. Nem kell gondolkodni közben, csakis a légzésre figyelni.
- nyugtató teakeverék: míg egy kiadós pánikroham után az ember jót alszik, mert annyira kimerül, addig a szorongásos állapot képes napokig éberen tartani a agyat. Ilyenkor jön jól a nyugtató teakeverék, amiből számos fajta található a boltokban. Miközben iszod, hallgass nyugtató zenét (meditációs zenékkel tömve van a youtube).
- tarts kényeztető napokat: olyan napot, amikor csak magaddal foglalkozol. Vegyél kellemes lábfürdőt, csinálj arcpakolást, hajpakolásst, majd merülj el egy kád vízben, amibe csepegtettél kamillát és levendulát (ügyelve arra, hogy ne legyen túl forró a víz). Ha nem szeretsz kádban fürdeni, akkor csak áztasd magadat a zuhany alatt. A tested meghálálja a gondoskodást.
- tereld el a gondolataidat: nálam az olvasás és az írás vált be a legjobban. 
- vezess naplót: írd ki magadból a félelmeidet (ez egyébként a pániknál is beválik). 
- hideg: nyiss ablakot, állj be a hűtő elé. Nem tudom, van-e ennek bármilyen biológiai alapja, de a hideg nálam eddig minden alkalommal csökkentette és el is mulasztotta a szorongás érzését. De ezt neked kell kitapasztalnod, mert én alapból a hidegebb hőmérsékletet szeretem.
- a gyerekek jelenléte: ezt nem tudom megmagyarázni, de ha gyerekek közé kerültem egy-egy szorongásos epizód alkalmával, a szorongásom, és a hozzá kapcsolódó minden testi tünet, varázsütésre megszűnt. Szóval, azok, akiknek a környezetében vannak gyerekek, nyert ügyük lehet. Tessék a gyerekekkel foglalkozni, ha megteheted.
- a fentiek közül meg az alábbiak: pszichológus, sport, egészséges táplálkozás, alapos orvosi kivizsgálás

Azoknak pedig, akiknek egy szerette szenved pánikrohamoktól vagy szorongástól, az alábbi tanácsokat tudom adni:
Jelen kell lenni! Nem kell szólni vagy kéretlen tanácsokat adni, csak ott lenni. Fogni a másik kezét, simogatni a hátát és csöndben lenni. Vagy halkan dudorászni. Esetleg biztosítani, hogy ott vagy és ha tényleg valami szörnyűség történik, akkor te azonnal viszed az orvoshoz/kórházba/stb. Tudom, hogy rettenetesen nehéz olyannak, aki még sosem szorongott vagy sosem élt át pánikrohamot az, hogy nyugodt maradjon és ne akarja felpofozni a másikat, de a türelem mindennél fontosabb. Sokat attól félnek, ha ráhagyják az illetőre a félelmet, akkor az sűrűbben fog visszajönni. Nos, ha nem hagyják rá, akkor is sűrűbben fog visszajönni. Nagyon fontos, hogy a szorongóval ne azt éreztesd, hogy neked teher az ő problémája, hanem azt, hogy te mellette állsz. Ne te akard megoldani az ő gondját, csak legyél ott neki. Keressetek együtt pszichológust, járjatok előadásra, hogy te is megismerd ezt a problémát. Vidd el orvoshoz, legyél ott vele, amikor minden vizsgálatnak megjön az eredménye. Kiránduljatok, menjetek el strandra, uszodába, mert a víz is sokat segíthet a szorongáson. Meditáljatok együtt. Sokan megijednek, mert nem tudják, hogy a szerettük "rohamai" valósak vagy kitaláltak. Azt kell elsősorban megértened, hogy egy pánikrohamban küzdő valódi testi tüneteket él át, tehát ezt így is kell kezelni. Lehet, hogy nem tudod ezt végigcsinálni vele. Ilyenkor segíthet a párterápia, vagy ha te is kikéred egy pszichológus tanácsát. Tudatosítsd magadban, hogy nem a te hibád az, ami vele történik, nem a te hibád, ha nem lesz jobban, és ne sajnáld őt! Azt viszont meg kell értetned vele, hogy csak akkor lesz jobban, ha ő maga tesz érte és nem szabad abba a hibába esni, hogy tőled várja majd a megváltást. És igen, ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, te is kellesz ám, nem csak az ő elképzelései. A leges legvégső esetnek kell az elválásnak lennie, ami nyilvánvalóan csak pároknál fordulhat elő. De ez... ez nagyon kényes kérdés... hogy mikor és hol és hogyan... talán legfontosabb, hogy őszintén. 
Szülők esetén pedig: ha a kisgyerek azt mondja, hogy fél attól, hogy meghal, akkor azonnal orvoshoz kell vinni, utána pedig pszichológushoz, nem pedig ráhúzni azt, hogy "hisztizik, figyelmet akar, és a társai". Nem szabad egy kisgyerektől azt várni, hogy ő tegye rendbe a gondolatait. El kell vinni szakemberhez! Nincs kivétel! Nincs más megoldás! 

Kedves pánikbeteg, kedves szorongó barátom!

Nem vagy egyedül! És nem vagy gyenge! Mert minden egyes rohamot túlélsz, mert minden egyes szorongó nap után felkelsz és csinálod a következőt. Kitartasz és hiszel! Csinálod a napjaidat. Azt hiszed, hogy csak félgőzzel, de nem! Ott vagy és küzdesz! Erősebb vagy, mint gondolnád. Minden egyes roham után rájössz, hogy túlélted és még erősebben mész neki a következő napnak. Lesznek emberek, akik nem fognak megérteni. Lesznek, akik megpróbálnak helyetted megoldani mindent, és akik majdnem belerokkannak abba, hogy nem tudnak segíteni. Lesznek olyanok, akik bűntudat ébresztenek majd benned azzal, hogy a világ szörnyűségeiről beszélnek, arról, hogy másnak mennyivel rosszabb, nehezebb élete van, mégsem csügged. Úgy fognak erről beszélni majd, mintha pontosan tudnák, min megy keresztül egyik, másik és mi az, amiben te is benne vagy. Barátokat fogsz elveszíteni és ez nagyon fog fájni. Megtapasztalod majd, hogy bizonyos emberek csak akkor közelednek feléd, ha épp tünetmentes vagy. Fel fogsz majd mondani, lesz olyan nap, hogy nem akarsz munkába menni. Le fogsz szállni a buszról, mert félsz. Nem fogsz felszállni a repülőgépre, mert félsz. Nem fogsz belemenni egy kapcsolatba, mert nem vagy jól és azért fogsz szakítani a pároddal, mert nem tudsz a szemébe nézni, amikor ő szánakozva és sajnálattal néz rád. Olyan is lesz majd, hogy te magad löksz el valakit, aki tényleg képes lenne segíteni. Lesznek olyan napok, amikor a legrosszabbra fogsz gondolni. Valójában nagyon sok olyan nap lesz majd, amikor szörnyű gondolataid lesznek. Néha összeomlasz majd, máskor percek alatt vége lesz a félelemnek. Lesznek álmaid, amiket majd tologatsz magad előtt, mert nem mersz lépni, mert nem vagy kész.
De tudod mit mondok neked?
Minden nappal egyre erősebb és erősebb leszel. Egyre élőbb. Az élet pedig egyre valóságosabb. Mert, ha mersz félni, akkor szeretni is mersz majd. Ha az érzések egyik legrosszabbikával képes vagy megküzdeni, akkor bármilyen érzést képes leszel majd befogadni. Nagyon könnyen ráhangolódsz majd másokra, az érzelmi intelligenciád fejlett lesz, ami segít majd abban, hogy könnyebben köss barátságokat. Eljön majd az a pont, amikor a szorongást és a pánikot nem átoknak tekinted, hanem áldásnak. Akkor jön majd el az a pont, amikor a félelmed megszűnik. Később lehet, hogy ismét szorongani fogsz, de akkor már nem lesz olyan megterhelő az érzés. Nem is fog sokáig tartani, nem lesz mindennapos. Segíteni fogsz majd másoknak, akik hasonló problémával küzdenek. Nem fogsz attól félni, hogy te más vagy, sérült, törött, aki sosem lesz egész és boldog. Mert nagyon is jól tudod, hogy a félelem tesz majd olyan erőssé, amiből akár másnak is tudsz majd adni. Sose felejtsd el, hogy nem vagy egyedül! Nem te vagy az egyedüli, akinek ilyen problémája van és az, amiben most te benne vagy, az nem is olyan ritka, mint ahogy azt te hiszed. És van kiút! Maga a megadás a kiút. Az elfogadás. Hogy belátod, te nem vagy attól rossz, mert épp szorongsz. 
Unalomig ismételhetném, hogy nem vagy egyedül. Lehet, hogy most épp szenvedsz, de később rájössz majd, hogy a szorongásaid elvezetnek majd egy sokkal teljesebb és szebb jövőbe. Lehet, hogy egy hét múlva, lehet, hogy tíz év múlva. Tudnod kell, hogy erős vagy, hinned magadban, mert csak így tudod elvetni a jövő magjait. Egy olyan jövő magjait, amiben te vagy az erős, aki segít másoknak. 
Nem vagy egyedül drága barátom! És ha úgy is érzed, hogy nem áll senki melletted, tudd, hogy én itt vagyok és ugyanazon megyek keresztül, amin te! Én megértelek, nem ítélkezem, nem sajnállak, nem fordítom el a fejem. És ha én erős vagyok, akkor te is az vagy! Ha én végig tudom csinálni, akkor te is. Ha én hagyom, hogy erősebbé tegyen az akarat és a hit, akkor téged is erősebbé tud tenni.
Nem vagy egyedül!
Itt vagyok veled!


Vége