2020. február 26., szerda

Gyere ki a fejedből!


Az a baj, hogy túl sokat gondolkodsz.



Mit érzel, amikor ezt a mondatot olvasod? Mosolyogsz, csóválod a fejedet, egyet értesz vagy feldühít? A reakciód mutatja meg a fenti mondathoz kapcsolódó egó sztoridat.



Mondták ezt nagyon sokszor, nagyon sokan, többen és több formában, de valami drasztikusnak kellett történnie ahhoz, hogy a változás a fejemben megtörténjen. Tavaly nyáron szembe találtam magamat az elkerülhetetlennel: saját magammal. És a találkozás olyan drasztikus volt, hogy én végre valahára képes voltam kijönni a fejemből


Mert ez itt a kulcs.

Ki kell jönnünk a fejünkből!
 



Ha kijössz a fejedből, rátalalász a MOST-ra, ahol sem a múltnak, sem  a jövőnek nincs jelentősége.


Visszagondolva eddigi életemre, olyan hihetetlen, hogy nem mertem kimondani, meglépni dolgokat, mert az egóm irányított, a gondoloatok a fejemben egymást kergették és arra ösztönöztek, hogy láthatatlan maradjak. Láthatatlan és sebezhetetlen. Hogy az elmém által kreált álomvilágban éljek és fantáziáljak arról mit és hogyan kellne/kellett volna tennem. 



„Ha elmondod neki, hogy érzel iránta, meg fog bántani.”

„Ha hibázol, ki fognak rúgni.”

„Le kell fogynod, mert már nem kíván.”

„Szinglinek lenni ciki.”

„Ha nem figyel rád, nem szeret eléggé.”

„Ha nem engedi, hogy segíts neki, akkor haszontalan vagy.”

„Én a helyedben nem írnék neki, mert akkor azt hiszi, könnyen megkaphat.”

„Ne mondd meg neki, amit valójában gondolsz, mert akkor elveszíted.”

„Szerelmes vagyok belé, ez az igazság. Nehogy be merd vallani neki, mert akkor összetör.”

„Hibáztam. Kérlek, bocsáss meg. Ezt még véletlenül se valld be neki, mert akkor övé lesz az irányítás.”


Mind mind a fejben keringő gondolat. 
Mind mind taszító, toló energia.

Az elme börtöne.


Mire én szépen lassan betonfal mögé zárom magam, eltolok embereket, elfordulok azoktól, akiknek esze ágában sincs kilépni az életemből. Rettegek, hogy elveszítek embereket, és észre sem veszem, hogy hetek óta nem beszéltem velük. Inkább letörlöm az Instagram és Facebook fiókomat, hogy ne lássam azt az embert, akire megállás nélkül gondolok, mert bemagyarázom magamnak, hogy ezért és azért nem kellek neki. És nem mondom, nem mutatom ki az érzelmeimet, mert félek, hogy azzal elveszítem az irányítást.


Aztán eltelnek az évek és felteszik nekem a kérdést „máig nem tudom eldönteni, hogy szerelmes voltál-e belém”. Megdöbbenek, első gondolatom az, hogy „hülye vagy, ha erre a kérdésre nem tudod a választ". A második gondolatom az, hogy „valamit nagyon szarul csinálhattam, ha erre a kérdésre nem tudod a választ”. Végül miután eltöltök öt percet azzal, hogy a fejemben kavargó gondolatokat külső szemlélőként figyelem, elmosolyodom és papírra vetem az igazságot. „Szerelmes voltam beléd, de ha ezt akkor kérdezed meg, biztosan azt mondtam volna, hogy nem. Hazudtam volna és el is hittem volna. A gondolataim ilyen-olyan ürügyek miatt meggyőztek volna.”


Néha ki kell jönnünk a fejünkből. Engem Echart Tolle tanított meg rá, hogyan. Csak figyelem a gondolataimat. Eltöltök pár percet azzal, hogy a környezetemet figyelem gondolatok nélkül. Mert amikor ezt teszem, akkor vagyok a jelenben. Amikor ezt teszem, nincsenek a fejemben kérdőjelek, kusza gondolatok, félelmek. Írok, ha akarok, kimondom, amit akarok, teszem, amit szeretnék. Gondolatok, döntések kényszere nélkül.

Az egó fél az elmúlástól és akkor semmisül meg igazán, ha nem tud irányítani. Ha végre rájövünk, hogy nem a gondolataink vagyunk, az egó által kreált börtön megszűnik létezni. Nem lesz toló energia, akinek kell marad, akinek mennie kell, megy és nem érzünk emiatt űrt a szívünkben. Visszaengedjük azt, akinek vissza kell jönnie, és egyszerűen csak történnek a dolgok anélkül, hogy ezen agyalnánk.


„Hiányzol.”

„Sokat gondolok rád.”

„Kérlek, bocsáss meg.”

„Beszéljünk.”

„Teljesen rendben van, ha nem válaszolsz azonnal, vagy egyáltalán nem reagálsz.”

„Adok időt, teret, hogy lélegezni tudj.”

„Nem tartozol felelősséggel értem.”

„A múlt elmúlt, a jövő nem létezik. Az élet a MOST-ban van.”

„Nem vagy felelős azért, ahogy érzem magam.”

„Szeretlek.”



Néha gyere ki te is a fejedből! 

Ha segítség kell, olvasd el Echart Tolle könyvét, gyakorolj. Ne félj feladni az irányítást, mert van, amit bármennyire is szeretnél, nem tudsz irányítani.
Írj neki, hívd fel, mondd, ki amit gondolsz, engedd el, ha nem szolgál már, ne ragaszkodj, ha nincs értelme, vállald, ahogy mások szavai, tettei, reakciói miatt érzed magad. 

Az egód azt fogja mondani, hogy "könnyű ezt mondani, bezzeg, ha a tettekre kerül a sor..."
Csak figyeld a gondolatot, figyeld, mintha egy harmadk személy mondaná. Ne ítélkezz a gondolataid felett, mert azok se nem jók és se nem rosszak. Egyszerűen csak vannak. Léteznek. Mint az emésztés vagy a lélegzés. Téged szolgál, de nem irányít. 

Csak figyeld. Figyeld a dühödet, az örömödet, minden érzelmet, ami átrobog rajtad. 

Ha van öt perced, nézz ki az ablakon, és anélkül, hogy bármire gondolnál, csak figyeld az elsuhanó autókat, a faleveleket, ahogy lengeti őket a szél. Simogasd meg a kiskutyádat és érezd, ahogy a tenyered a bundájával érintkezik. Figyeld a légzésedet, ahogy a levegő az orrodon át a tüdődbe jut és ahogy áramlik kifelé. Rajzolj köröket a papírra, és figyeld a toll útját, ahogy nyomot hagy. Bármit, ami képes arra, hogy megszűntesse pár percre, másodpercre a gondolataidat. 

Ne gondolkodj, csak figyelj! Legyél a MOST-ban.


Hidd el ez könnyebb, mint gondolnád.


Kezd el ma, hogy ki merd mondani, meg merd tenni azt, amit szeretnél még azelőtt, hogy a gondolataid eltöltenének félelemmel...
Hogy aztán évek múlva senki ne szegezze neked a kérdést, hogy vajon szerelmes voltál-e belé.

2019. augusztus 11., vasárnap

Hogyan válj olyan nővé, akit a férfiak félnek elveszíteni?


Ez a címe annak a videónak, ami szembe jött ma velem a Youtube-on, és gondoltam előnyömre válhat, ha megnézem, mert megint a megszokott szituációba kerültem…

 „Nem kellek”

Minden ember számára egyedi, miért alakul ki a negatív séma, az enyém egyszerű: korai gyermekkorban trauma ért, mert nem kaptam szeretetet akkor, amikor arra legnagyobb szükségem volt. Ez kialakította bennem a negatív belső világot: nem vagyok elég jó, nem vagyok szerethető, nem kellek

Az évek során újra és újra olyan szituációkba sodortam magam, amikor nem kellettem, vagy nem kellettem eléggé, vagy rosszkor kellettem. Mindig azt hittem, mindez azért történik velem, mert én valójában nem vagyok elég jó, nem vagyok szerethető, és ezek a történések csak megerősítésként szolgálnak. 

Mi történt később? 

Én összetört szívvel végül elengedtem ezeket a férfiakat, akik nem sokkal azután, hogy velem szakítottak, boldogan élték életüket valaki másnak az oldalán.
Mit erősített ez bennem? 

Mással boldogok, tehát tényleg velem van a baj, tényleg nem vagyok elég jó, nem vagyok szerethető.

Minden egyes esetben érzelmileg elérhetetlen férfihoz vonzódtam. 

Miért vonzódtam érzelmileg elérhetetlen férfihoz?

Mert a belső világom szerint vonzottam őket. Nem vagyok szerethető, nem vagyok elég jó, nem kellek. Kizárólag egy érzelmileg elérhetetlen férfitól tudtam ezt megkapni. Hiszen egy érzelmileg elérhetetlen férfi sosem tud energiát, időt abba fektetni, hogy megismerjen, sosem fogja észrevenni az egyébként csodálatos értékeimet. Mert egy elérhetetlen férfi fókusza teljesen máshol van. És ebben a szituációban teljesen lényegtelen, miért elérhetetlen az illető.

Azokban az esetekben pedig, amikor mégis az utamba sodort az élet egy férfit, aki a csillagos eget is lehozta volna nekem az égről, nem tudtam mit kezdeni. Ők önzetlenül szerettek és ezért nem kellett tennem semmit, ami sajnos nem illett bele a magamról alkotott negatív képbe. 

Azt hittem, ha jön egy férfi, aki érzelmileg elérhetetlen, ennek ellenére mégis engem választ majd, helyre tudom hozni a negatív sémát. Ettől vártam a megoldást. Az élet pedig megadta, amit kértem, újra és újra az utamba sodort egy érzelmileg elérhetetlen embert. Mert ez volt, amit kértem, ez volt, amit vártam.

Észre sem vettem, de minden egyes alkalommal belepörgettem magam egy megnyerhetetlen csatába. Nem értettem, miért nem változnak meg ezek a férfiak, miért nem fordulnak hozzám pusztán azért, aki vagyok, és görcsössé, szorongóvá váltam. Nem értettem, miért boldogok később valaki másnak az oldalán. Pedig a válasz egyszerű volt, és mindig ott volt az orrom előtt. A görcsösség olyan energia, ami tol el magától mindent és mindenkit. Próbáltam arra fókuszálni, hogy feloldjam a görcsöt, de ez még görcsösebbé tett. Hisz a görcsösség egy tünet, amit csak azzal lehet megszűntetni, ha magát a problémát oldjuk meg. 

Hiába mondták olyan sokan, hogy csodás vagyok, szerethető és elég, nem hallottam meg, nem fogta fel az agyam, nem értettem, ahogy azt sem, ők miért mondják. Meg voltam győződve arról, azzal van a baj, ahogy kinézek, ahogy viselkedem, ahogy beszélek, hogy rideg vagyok, túlképzett, túl sok, kövér, sovány, rövid a hajam, hosszú a hajam, túl sokan vannak körülöttem, önző vagyok, kontrol mániás, görcsös, sorolhatnám napestig. Arra fordítottam minden energiámat, hogy ezeket hozzam helyre. Minden esetben kudarc ért, egy idő után pedig sokkal egyszerűbbé vált azokra a férfiakra koncentrálnom, akik érzelmileg elérhetetlenek voltak, mert amíg rájuk fókuszáltam, nem kellett azzal foglalkoznom, hogy rájöjjek mi is a probléma valódi gyökere.

Tudod mi az egészben a legnagyobb vicc? 

Az égvilágon semmi baj nem volt velem!

Mi vezetett mégis oda, hogy végre megértettem, mi a probléma gyökere? Megnéztem a fenti videót. És tudod mit mondott a videóban az életmód tanácsadó? Az a nő, akit a férfiak félnek elveszíteni, a következő magas értékű tulajdonságokkal rendelkezik:
1. nem játszmázik
2. egészséges életmódot folytat
3. folyamatosan képzi magát
4. társasági lény
5. mindig önmagát adja
6. számára önmaga, a családja és barátai mindig elsőbbséget élveznek
7. tudja mit akar és ezt ki is tudja fejezni

Ahogy hallgattam a videót, rájöttem, hogy én minden egyes pontnak megfelelek, és villámcsapásként ért a felismerés, hogy évek óta ezt mondogatják az emberek, csak egy bennem lévő belső blokk miatt nem voltam képes befogadni az információkat.  
Lehet egy nő akármilyen gyönyörű, egészséges, pozitív kisugárzású, aki kimagasló értékekkel rendelkezik, ezzel egy érzelmileg elérhetetlen férfi nem tud mit kezdeni. Sőt, meg merem kockáztatni, számukra egy ilyen ember túl sok, hisz egy ilyen férfi maga is negatív energiákkal és gondolatokkal küzd. 
(Úgy képzeld el ezeket a férfiakat, mintha egy hatalmas betonfal mögött ücsörögnének a saját szomorúságukban és egy kicsi ablakon keresztül látnának téged. Nincsenek jól, ezért nem tudnak sem észrevenni, sem értékelni, sem szeretni. Nem azért, mert veled van a baj, azért, mert ők maguk is nehéz időszakon mennek keresztül, amiből ki kell előbb vergődniük.)

Igaz a mondás, mely azt mondja: azt vonzod, ami te magad vagy. És azzal, hogy azt éreztem, nem vagyok elég jó, nem vagyok szerethető és olyan, akit a férfiak félnek elveszíteni, engem is érzelmileg elérhetetlenné tett. Mert a vonzás törvénye egyszerű. Azzal, hogy ezt gondoltam magamról, láthatatlanná váltam azok számára, akik érzelmileg elérhetőek

A korábban érzelmileg elérhetetlen férfiak változtak, kihozták magukat a gödörből és elérhetővé váltak, de ekkor már számukra én váltam láthatatlanná, hisz az én belső világom semmit sem változott

Ez tényleg ennyire egyszerű!
Persze annak ellenére is, hogy szerethetőnek érzem magam, megakadhat a szemem egy érzelmileg elérhetetlen férfin, a különbség annyi, hogy most már tudom, nincs semmi dolgom egy ilyen emberrel, hisz nem az fogja a saját belső negatív sémámat kitörölni, hogy belém szeretnek és engem választanak. Nem! És nem is én leszek az, aki őket kirángatja a gödörből, mert ha az ember egyedül jön ki abból a gödörből, ami érzelmileg elérhetetlenné teszi, megtanulja szeretni magát. Ezt a tapasztalást nem vehetem el senkitől!

Hangsúlyozom, nem vagyok szakember, és ez az én példám, mindenkinek magának kell rájönnie, mi a problémája gyökere, de ha az enyémen keresztül felismered a sajátodat, engedd meg, hogy felhívjam a figyelmedet néhány fontos dologra, ha ismét bevonzanád ugyanazt a szituációt.

Nagyon fontos, hogy soha ne menj bele kapcsolatba olyannal, aki érzelmileg elérhetetlen, bármennyire is szeretnél segíteni neki, hisz azzal, hogy nem adod meg neki a lehetőséget, hogy magát hozza ki a gödörből, nagyon könnyen kialakulhat benne egy egyensúlytalan lelki állapotot, akár azt is gondolhatja majd magáról, hogy egyedül képtelen a problémáit megoldani. Ez pedig egy egészségtelen, függő, manipuláción alakuló kapcsolathoz vezethet. 

Elmondhatod neki, hogy csodálatosnak tartod őt és tudod, hogy elég erős ahhoz, hogy kimásszon a gödörből, de tudatosítanod kell magadban, hogy ne ölj fölösleges energiát abba, hogy megmentsd őt. Ha kér tanácsot, segítséget, természetesen adhatsz, de a lényeg, hogy ne tedd magad függővé egy ilyen emberektől. Ne tegyél bele túl sok érzelmet, ne várd tőle, hogy érted változzon meg, akard azt, hogy maga miatt tegye ezt meg. Ne tőle tedd függővé a saját problémád megoldását. Hisz ezzel mindkettőtök vállára akkora nyomást helyezel, ami esélytelenné teszi, hogy egy egészségesen működő szerelmi kapcsolat alakuljon ki kettőtök között.

Kezd el ma! Változtass a hozzáállásodon a mai napon!  

Mert lehet, hogy jönni fog még egy érzelmileg elérhetetlen ember azért, hogy lehetőséged legyen a negatív sémát átírni.
Tudod mi fog történni? Nem fog összetörni, ha egy ilyen embernek nem kellesz és nem lesz tovább egyetlen példa sem, ami a saját belső negatív berögződésedet erősíti. Szépen lassan pedig megtörténik a csoda… a negatív séma örökre eltűnik, és te tündökölni fogsz a saját gyönyörű, isteni mivoltodban, és láthatóvá válsz azok számára, akik érzelmileg elérhetőek. 

Onnantól kezdve nem lesz rád hatással egyetlen érzelmileg elérhetetlen ember sem. 

Egyszerűen megszűnsz vonzani őket!