Vándormadár az óceán túlpartján

 - 1 -

Tizenkét évesen álmodtam meg magamnak New Yorkot. Kétség nélkül hittem benne, hogy el fogok jutni egyszer oda. Közel húsz évet kellett várnom, hogy ez az álom teljesüljön, de megérte. Mert mindig minden akkor teljesül, amikor annak itt van az ideje. Amikor a lélek készen áll rá.

Engedd meg, hogy elmeséljem, mit jelentett számomra ez az utazás.

Hagyjuk a repülést. Úgy utálom, ahogy van és kész. Nem ragozom, nem boncolgatom. Nyugtató nélkül nem megy, nem is fog, és ezen a hét órás út sem segített. Van, aki a buszozást utálja, nekem ez a repülés. Szar. Kész.

De!

Amikor a repülőgép ablakából megpillantottam a város esti fényeit, bizony elsírtam magam. Azt hittem, hogy majd akkor fogok bőgni, amikor elém tárulnak a felhőkarcolók, de nem. Elég volt kinéznem az ablakon és eltörött a mécses. Ott voltam. Az amerikai kontinens fölött egy csőbe bezárva, ablakra tapadt szemmel, és New York fényeinek örültem.
A repülőtéri ellenőrzésen rekord idő alatt (szerintem nem volt több harminc percnél) jutottunk át és belevetettük magunkat az éjszakába.
Taxival mentünk el a szállásunkig, igazi New Yorki-i sárga, arab sofőrös, budapesti metrókocsi szagú bőrüléses taxival. Még félálomban láttam Manhattan fényeit az ablakból, aztán elnyomott az álom. A szállásunk Manhattan déli részén (Lower Manhattan) volt egy kínai negyedben. Pici szobában, hatalmas ágyon, kényelmes matracon aludtunk.

Brooklyn Bridge

A nap, amikor szerény személyem azt hitte, hogy a bőre ugyanúgy ellenáll a negyven fokos (na jó, csak huszonnyolc fokos) dögmelegnek, mint régen. Szépen rákvörösre sültem, mialatt a Brooklyn Heights Promenádon sétáltunk el egészen a hídig, majd azon át vissza Manhattanbe. A város a folyó túlpartjáról nézve fantasztikus volt, viszont én magától a hídtól annyira nem voltam elájulva, a Lánchidunk klasszisokkal szebb, de azért mégis csak a Brooklyn hídon sétálgattam a fene egye meg! Kb ötszáz emberrel karöltve. A híd másik oldalán belebotlottunk utcai táncos-akrobatákba, akikről csak annyi emlék maradt meg, hogy gyönyörű szép csokiszínű férfiak voltak tökéletesre edzett testel. Szóval ufók voltak. Vagy félistenek. Tényleg tökéletesek.

Még aznap délután elmentünk a Brooklyn Botanic Gardenbe, ahol leginkább olyan benyomásom volt, mintha otthon lennék. Nyárfák, nyírfák mögött kerestem a Tiszát. Még a dudvák is ugyanazok voltak. Minden. Nem meglepő, hisz a város és kis hazám ugyanazon a szélességi körön fekszik.

Szót kell említsek a metrózásról. Az első két nap azzal telt, hogy utazgattunk fel-alá. Nem azért, mert olyan fasza buli volt, hogy nem tudtuk abbahagyni, hanem azért, mert mindig eltévedtünk. Nem találtunk semmi logikát a járatokban és többször is rossz irányba indultunk el. Komolyan mondom, hogy nem volt semmi logika az össze-visszaságban. Egészen a harmadik napig. Akkor már ráéreztünk a dologra és kiderült, hogy a metrózás a cityben nem is olyan bonyolult. A metró kártyát, ha lehúzzuk és bénázunk, azaz nem haladunk át a kapun, akkor legközelebb csak 20 perc múlva lesz újra aktív. Velünk ilyesmi nem történt, uggggyan dehoggggy.... Csak úgy mellékesen jegyezem most meg ezt a tényt. Kis cukiságokat is lehet ám a metróban találni. Patkányokat, akik a peronra felmászva szórakoztatják és/vagy riogatják a népet.

Múzeumozás

Zuhogott az eső csütörtökön, így elhatároztuk, hogy elmegyünk az American Museum of Natural Historyba. És persze, hogy a rossz idő miatt az összes idióta turista múzeumba ment. És persze, hogy a múzeumlátogató idióta turistán kb hetven százaléka pont ugyanbba, amelyikbe mi is. Egy órás (nem viccelek) sorban állás után kaptunk jegyet és egy olyan térképet, amin el se lehetett igazodni. A múzeum olyan hatalmas, hogy egy nap kevés arra, hogy egészet bejárjuk. Egyébként a jegyár támogatásos jellegű, azaz annyit fizetsz, amennyit szeretnél. Nekem furcsa volt a vadon élő állatokat kitömve kirakatban látni, de a bálna élethű makettjétől tátva maradt a szám. Ezen kívül láttunk dínó csontvázakat, ásványokat-drágaköveket, és emberiség fejlődéstörténetet is. De ez tényleg csak kis töredéke az egésznek. Érdemes egy napot rászánni és bejárni az egészet, mert hatalmas élmény,

Estére jobb idő lett, ellátogattunk a Hard Rock Cafe-ba a Times Square-re. És a lényeg itt a Times Square-en van. Hömpölygő tömeg, embereknek öltözött Disney figurák.... jaj, bocsánat Disney figurának öltözött emberek, kivetítők és boltok sokasága. Disney boltba tértünk be (mi másba), ahol azonnal nekiestem a polcoknak és displayeknek (neeem, nem vásároltam, hanem pakoltam... szakmai ártalom). A Times Squere-en kívül elmentünk kicsit megcsodálni az óriásokat. Számomra a felhőkarcolók óriások. Acélszerkezetbe zárt üvegtestű lények, akik azért nyújtózkodnak az ég felé, hogy összeérjenek. Ölelkezzenek és megcsókolják egymást.Örökkévalóig ölelkezzenek.

Városnézés

A következő napon besűrítettük az összes híres épület megtekintését. Láttuk a Flatiron Buildinget (tényleg flat), az Empire State Buildinget, a Public Libraryt, a központi pályaudvart és megmásztuk a Rockafeller Centert.

  

 

Top of the Rock. Tessék felmenni! Hatvanhét emelt negyven másodperc alatt (ez nem is lift szerintem, hanem űrhajó kilövő doboz). A látvány pedig, ami odafent fogad... leírhatatlan.

Este elmentünk bulizni, ami csak egy laza koktélozásnak indult egy huszadik emeleti tetőteraszos klubban. Aztán ott ragadtunk hajnalig. Hagyjuk. Az egóm faszán tönkrebaszta az egészet. Mert amíg a barátnőm jól érezte magát egy igen jóképű és kellemes társaságban én addig egy sarokban ülve duzzogtam, hogy engem senki sem akar felszedni. Jó, akartak, de nekem egyikük sem tetszett. Ám mindezek ellenére arra a pár órácskára visszadegradáltam magam ötévessé, és úgy hisztiztem, ahogy még talán sosem annak előtte.
Ilyen az élet. Van, hogy harminc felet is hülye az ember. Főleg, ha évek óta szingli és azt hiszi, hogy az kizárt, hogy az ő horgára ne akadjon senki New Yorkban. Hát jelentem, van, hogy nem akad senki horogra. Bulizás szempontjából New York semmivel sem jobb vagy rosszabb, mint Budapest.

Másnap jól megkaptam a magamét. Csodásan másnaposan folytatódott tovább a nagy kaland.

- folyt. köv. -