Vándormadár (még mindig) az óceán túlpartján

- 2 -

Chinatown és a Bedford street

Tekintettel a "másnapra" kis lazulós napot terveztünk, estére pedig egy "második menetet", mert ugye fiatalok vagyunk és jól bírjuk a gyűrődést.
Chinatown pont olyan, mint a filmekben. Színes, az én ízlésemnek túl sok, érthetetlen halandzsa és csupa vidámság. Én egyetlen szomorú kínait sem láttam New Yorkban.

Little Italy az olasz negyed. Apró színes lámpionok kötik össze az utca két oldalán sorakozó házakat, sorban követik egymást a jobbnál jobb éttermek és kávézók, és az itteniek nagyon is jól tudják, hol van Magyarország. Mert ők ízig-vérig olaszok. A férfiak pedig.... nos... azt hiszem, nem kell mondanom róluk semmit.

A Bedford street így elsőre bizonyára sokatoknak nem mond semmit, de ha csatolok egy képet, akkor talán:

Bizony, bizony. Ez a "Jóbarátok" ház. Mert ha már New Yorkban vagyunk, ezt mégsem hagyhatjuk ki. Maga az épület szerintem Manhattan legszebb kerületében, Greenwich Village-ben található. Csendes környék, ódivatú házakkal, csupamosoly emberekkel.

Mondanom sem kell, este elmaradt az "ereszdelahajam". Kidőltem. Szégyen, nem szégyen, nem megy már nekem olyan jól az éjszakai dáridózás.

Staten Island

Számomra valamikor vasárnap telt be a pohár a nyüzsgéssel, a rengeteg emberrel, a zajjal, a meleggel, a kosszal, a porral... és még sorolhatnám mivel, de nem akarok egy hisztis picsának tűnni, aki semminek sem tud örülni... (jól van, vasárnapra már tényleg egy hp voltam, aki képes lett volna hazáig szaladni a hűvösbe és a nyugiba)... ezért bedobtam egy "Mi lenne, ha átkompoznánk Staten Islandra és belegázolnánk az óceánba?" program tervet.

Volt alkalmunk látni a Szabadság szobrot a kompról és kiszakadni kicsit a természetbe.
Ha New Yorkba kellene költöznöm, biztosan Staten Islandet választanám. Láttam már tengert és az óceánt is a másik oldalról, de volt ebben tengerpartban valami, ami mássá azt tette a többitől. Olyan erőteljes energiát éreztem, mintha a természetnek, a földgolyó ezen pontján sokkal öregebb lenne a lelke. A víz hideg volt, nem fürödtünk, lőttünk pár ugrálós képet, belementünk a vízbe térdig, leültünk a homokba és csak napoztunk. Még kagylót is gyűjtöttem, amit aztán jól ott is hagytam a homokban. Kitérőt is tettünk, megnéztünk egy nagyon régi koloniál házat, az Alice Austen emlékházat, ami sajnos aznap zárva volt. Szerencsére az udvarra be tudunk menni és a lépcsőn ücsörögve csodáltuk a kilátást.

Central Park


Néhány évvel ezelőtt, amikor a barátnőm kiköltözött New Yorkba, ő épp a Central Parkban piknikezett, amikor mi (az itthon maradt kis mókuskák) a Margit szigeten sétáltunk. Közben toltuk a chatet ezerrel és elképzeltük, hogy egy másik dimenzióban mi épp egy helyen vagyunk. Megbeszéltünk, hogy összehozunk majd egy olyan alkalmat, amikor mindhárman ugyanott leszünk. Méghozzá a Central Parkban.
Nos, igaz, hogy nem pont úgy, ahogy elterveztük, de azért mégis sikerült a Central Park füvét-betonját-földjét taposnom. Hihetetlen volt azokon a helyeken végigmenni, amit már olyan sokszor láttam filmekben. A hangok, az illatok, az arcok... mind-mind hozzáadtak egy aprócska élmény darabot az életemhez. Sosem fogom elfejteni, New York ezen része gyorsan belopta magát a szívembe.

9/11 Memorial

Félve mentem el az emlékparkba (már reggel elkezdtem szorongani), mert azért egy magamfajta szorongó-pánikbetegnek egy olyan helyen bóklászolni, ahol egyetlen nap alatt közel háromezer ember vesztette életet nem kis feladat ám. Rosszul is lettem, nem is voltunk ott sokáig.
Az áldozatok neveibe tűzött fehér rózsák, a szalagokra írt, örök szeretetről árulkodó kis üzenetek, fehér galambok és lelkek nyughelye ez. Nem csak háromezer, több száz ezer léleké. Nem tudok többet írni. Engem nagyon megrázott a hely, egyszerűen... leblokkoltam (ahogy most is).

Wall street

Ez egy nagyon szűk utca, amiről nekem az ókori Róma jut az eszembe. Nem is az épületek kötöttek itt le, hanem az öltönyösök. Mert New York-i hímpéldányok szebbik felének jelentős hányada bizony itt mászkálgat minden nap. Na meg a pletykás kiskosztümös csajszikák, akik ebéd időben a parkban nasiznak és beszélik ki az új csajt, aki "kurvaszarul" fogalmaz és biztosan lefeküdt a főnökkel, csak ezért vették fel a céghez (nos.... mindenhol ugyanaz a nóta).

Visszaút előtt még elmentünk a MET-be, ahol végig szurkoltunk a fiainkan a Portugália elleni meccsen (szégyen és gyalázat, tudom) és kiakadtunk a teremőrökön, akik gusztustalan stílusban ordibáltak mindenkire, hogy "Do NOT touch!" Annyiszor hallottam ezt, hogy a végén már a lépcsőkorlátot sem mertem megfogni.

Hogy őszinte legyek, rettenetesen örültem annak, hogy végre elindulunk haza, bár fájt a szívem, amikor megpillantottam Manhattan felhőkarcolóit a távolban. Olyan hihetetlen volt, hogy megtörtént az egész és olyan hamar vége lett. 

New York néhány szóban és tőmondatban

Az emberek az utcán parfümködben illatoznak. A kajának műanyag az íze. A Shake Shack-ben a shake isteni finom. A metró tele van patkánnyal. Feljönnek a peronra, ne félj! Itt nem furcsa, ha külföldi vagy. Illik borravalót adni, még akkor is, ha a pincér szembeköp. A WC kagyló félig tele van vízzel. Minden sarkon van egy Starbucks. Minden sarkon van egy fánkos bolt. Ahol a fánk nem is olyan finom. ATM-ek mindenhol, bankfiók annál kevesebb. New Yorkban hasznos alkalmazás Citymapper és a Yelp. Minden klubban elkérik a személyidet, akkor is, ha nyugdíjas vagy. Igenis segítőkészek az emberek (velünk azok voltak). Eltévedni nem ciki. Nem kérdezni annál inkább. Az emberek lazák és nem értik, ha "vótör"-t kérsz és nem "vádör"-t.

Hogy mit adott nekem ez az út?

Bátorságot. Hitet önmagamban. Rájöttem, hogy én örökre vidéki lány maradok, aki a természetet szereti, és megcsömörlik a nagyvárostól (az ennyire nagytól). Rájöttem, hogy nekem Európában a helyem és Skócia a szerelmem. Nem.... nem szeretnék New Yorkban élni. Inkább szívta el az energiámat, mintsem feltöltött volna. Ez volt életem egyik legcsodásabb kalandja. És ami a legfontosabb... bebizonyosodott, hogy ha merünk nagyot álmodni, ha tudunk sokra vágyni, azt meg is tudjuk valósítani, el is tudjuk érni. És kell is. Álmok nélkül nem élet az élet, a megvalósításukig vezető út pedig bár buktatókkal van tele, akkor is csodálatos.Utazóvá váltam, akiben mindig is ott pislákolt a világ megismerésének vágya...

Drága barátnőmnek pedig külön köszönet és hatalmas tisztelet, amiért olyan derekasan tűrte és kezelte a hangulatingadozásaimat és hisztijeimet!

Furcsa most újra itthon lenni és azon elmélkedni, hogy most vajon hány óra van New Yorkban és az a helyes olasz pincér fiúka most milyen csajt szólít le az utcán, hogy becsábítsa őt az étterembe. Vagy arra a kutyára gondolni, amit a gazdája minden reggel ugyanabban az időpontban vitt le sétálni. Vagy arra, hogy az a helyes bártender a sarki klubban rámosolyog-e arra, aki leül vele szemben, vagy fapofával kérdezi meg, hogy mit adhat neki.

Csak annyit tudok mondani, hogy menjetek! Csináljátok, éljetek a mának, legyenek álmaitok és tegyetek meg mindent azért, hogy valóra váltsátok őket. Mert, ha mertek elég nagyra ugrani, akkor képesek igen képesek lesztek elérni egy csillagot! Sosem szabad feladni, utolsó percig kell hinni, mert az öröm, amit a beteljesedés ad az egyik legfantasztikusabb érzés, amit a lélek magába tud szívni! Mert, ha én, a falusi lány, aki annak idején még a kanálisig se mert elmenni egyedül, és még a szomszédos városba történő bejárástól is borsódzott a háta, el mert utazni ilyen messzire, akkor drága barátom, TE is bármire képes vagy!

És bár csókot senkitől sem kaptam, és életem szerelme sem döntött fel futás közben a Central Parkban, akkor is egy olyan csodás élményen vagyok túl, amiért örökké hálás leszek!

Örökké...