Deli girl

Mester,

Esik a hó! Annyira vágytam rá, hogy idén télen essen a hó, ahogy minden évben. És már le is mondtam róla. Komolyan. Úgy voltam vele, hogy nem is baj, ha nem esik, elég, ha az ablakomból látom a hegyek hófödte csúcsait. És tessék! Napok óta szakad. És gyönyörű.

Pitlochry pont olyan, mint a mesében. Skócia közepén, hegyek által körülölelt völgy mélyén, sebesen zúgó patakokkal felszabdalt, csendes kisváros. Az ablakom a hegyekre néz, melyeknek a csúcsát egész télen hó fedi. Az emberek barátságosak, végtelenül kedvesek, és befogadóak. A lakosság több, mint fele a környéken dolgozó munkavállaló, a másik fele pedig az idősödő lakosság. A lakás, amiben lakom csak ideiglenes, március végéig szól a szerződésem, azután keresnem kell valami mást. Hallottam, hogy a munkahelyemen felszabadul egy staff szállás, írtam is rögtön egy kérvényt, hogy ha lehet, akkor beköltöznék, de ma sajnos kaptam egy levelet, mely szerint az összes szoba le van foglalva. Nem aggódom, van még két hónapom, nyilván máshogy kell lennie (ugyanis azt is megtudtam, hogy az elmúlt 1 hónapban 6 ember költözött a staff szállásra... ha pont akkor telik be a létszám, amikor én jövök, akkor nyilván nem ott kell lennem).

És a lényeg...

Deli lány lettem. Álmomban sem gondoltam volna, hogy én majd egyszer embereket fogok kiszolgálni egy nívós élelmiszer boltban. Én, aki sosem akart bankfiókba menni dolgozni, mert annyira félt az ügyfelektől. És most mégis. Mindezt Skóciában. Ahol még az akcentus is más. Képzeld, remekül megállom a helyem. Még kasszát is kezelek. Bár erre mindenki képes, aki használni tud egy önkiszolgáló kasszát. Sajnos ennek a munkának árnyoldala is van. Egész nap hidegben ácsorgok, mert ugye a Food Hall az alapból hideg a sok hűtő miatt. Vacogok, jéghideg a lábam, a kezem pedig kezd kirepedezni a hidegtől. De ez legyen a legkevesebb.

Nem is az a lényeg, hogy maga a munka milyen, hanem az, hogy hogy érzem magam. A munkatársaim végtelenül kedvesek, a managerem a világ egyik legaranyosabb embere. Mindannyian segítőkészek és türelmesek, még egy magyar lány is van köztünk. Első naptól kezdve megbecsülve érzem magam itt, nincs az az érzés, hogy nem kellek vagy a félelem, hogy mikor rúgnak ki. Nincs az embereken nyomás, amit aztán letolnának rám, nem kell megváltoznom azért, hogy megfeleljek. Jó persze, azért itt is vannak furcsa dolgok és arra nagyon hamar rájöttem, hogy a management között nem túl jó az összhang, nem is nagyon kommunikálnak egymással és kb azért robog a hely, mert a staff megállja a helyét. Vannak furcsa emberek is, de hála isten, ők nem kerülnek a látóterembe. Jól érzem magam. Szeretnék olyan sokáig maradni, amíg csak lehet.

A lelkem mostanában háborog. Ébredezik. Érezni akar, amit az egóm nem akar engedni.

Most ismét egy lejtő jön... szerencsére jól felkészültem. Hoztam magammal siklóernyőt. Repülni fogok...

Ölellek