Útkereszteződés

Mester!

Jelentkezem... Még mindig Winchesterből. Még mindig minden rendben van.

A kínai lány elköltözött. Egyetlen hétig volt csak a lakótársam, de ez alatt az idő alatt mindössze kétszer találkoztam vele. Ellenben annál többet hallottam a hangját :) Amióta elköltözött tőlünk, feljár az emeletre a két macska. A fiú, Zack, állandóan rajtam fekszik. Vagy szorosan mellettem. Luna pedig... nos, ő Luna... éjfekete ördög. Vad és kezelhetetlen.  

Tudod... olyan érdekes... annyira szerettem volna egy cicát Pesten, miután szakítottunk Édessel, de a főbérlő nem engedte. Olyan sokszor elképzeltem, főleg amikor egyedül voltam, hogy ott dorombol mellettem egy cirmos, és rögtön jobb lett a kedvem. Erre most mi történik? Rögtön két cicát is kapok az Univerzumtól. Azért be kell valljam, amióta az új lakótársamnak (francia lány, 19 éves, csak augusztus végéig marad) a húga itt van, a cicák alig vannak nálam, mert ők szépen elcsábították őket tőlem. De nem szomorkodom, mert mindig megtalálnak, amikor kezdem magam kicsit egyedül érezni. Ami mostanában igen ritkán fordul elő, mert már nem bujkálok a szobámban, kimerészkedek és képzeld, beszélgetést kezdeményezek a brit landlordommal.

Egyedül intéztem eddig mindent. Egyedül mentem Southamptonba az NI számot megigényelni (ez kell az itteni munkavállaláshoz), egyedül járok boltba, sőt még egy kedves hölgy kérdéseire is készséggel válaszoltam, aki megállított az utcán egy kérdőív kitöltése miatt. Egyedül pályázgatok állásokat is. Az Ikerlány szerint (tudod, ő az, aki segített nekem kikerülni ide) igen talpraesett vagyok és büszke lehetek magamra, mert eddig, akiknek segített ide kijönni nem tudtak elintézni semmit egyedül. Én nem gondoltam, hogy ez nagy szó... egyszerűen csak nem akartam tőlük függeni, mert sosem szeretek mástól függeni.

Egyszer arról beszélgettünk, hogyha az embernek nincs választása, akkor kényszerűségből kell azt az egyet választani, ami adatik, és sokkal jobb, ha több lehetőséged is van. Nos... az igazság az, hogy ilyen helyzetbe kerültem. Három munka közül kell választanom... És meg kell mondjam, sokkal komfortosabban érezném magam, ha nem kellene. A következő történt. Rögtön az első napon sikerült az interjúm a Care Home ban. Annak ellenére is, hogy szörnyű állapotban voltam. Csak el kellett indítani egy DBS checket, hogy büntetett előéletű vagyok-e. Ennek az átfutási ideje 3-4 hét... mondták. És addig hivatalosan nem is értesíthettek engem arról, hogy sikerült-e az interjú, de hála a belső emberemnek, azonnal megtudtam, hogy igen. Hiányzott egy fontos papír, ami miatt a igénylés elindítása csúszott egy hetet, így úgy döntöttem, keresek addig munkát. Gondoltam, csinálnom kell valamit, amíg megjön a papír. Elmentem interjúra egy takarító céghez és az itteni McDonald's-ba. Az első pillanatban úgy tűnt, hogy a takarító cég átvert engem és ingyen dolgoztatott próba nap címen 3 órát, de pár nappal később kiderült, hogy szeretnének felvenni. És a McDonald's-os interjúm is jól sikerült, oda is felvettek. A kettő közül a McDonald's-os munkát választottam, gondoltam, arra 3-4 hétre jól jön, amíg megkapom a DBS check eredményét. És most kapaszkodj meg... 5 nap után, azaz tegnap megjött a levél, a DBS :) Holnap beviszem, és semmi nem áll már az utamban, hogy kezdjek a Care Home ban. 5 nap után... ami rekord idő :) Közben a McDonald's-ra igent mondtam, 15-én kezdek (elvileg). Olyan furcsa. A Care Home-ba készülök tavaly augusztus óta, de a Mekiben mindenki olyan szimpatikus és kedves volt, de még mindig az tűnik biztosabbnak. Nyilván a Care Home-ot fogom választani, mert valami különös érzés folytán azért zakatol a szívem, és eddig a szívem még sose csapott be.

Mindezeket leszámítva imádom még mindig ezt a helyet. Beleszakadna a szívem, ha haza kellene mennem. Voltam annál a háznál, ahol élt Jane Austen, a sírját is meglátogattam és már meg is szerveztem az utat Altonba a House Museumba. Sőt, Steventon-ba is, ahol Jane Austen született itt van közel, hihetetlenül közel. Oda is el fogok menni. Itt lesz a Writer's Festival júniusban...  ami már csak hab a tortán. A cseresznye a hab tetején pedig egy cinke, aki ide szokott az ablakomba. Egyik reggel arra keltem, hogy kopogtatott az ablakot. Azóta morzsákat szórok ki neki. Lefotózni még nem tudtam, mert olyankor mindig elrepül. 

Remélem veled is minden rendben! Hiányzol. A beszélgetéseink, a csoport ülések... Néha álmodom velük és olyankor... mindig azt érzem, hogy közel vagyok... nagyon közel...
 

Ölellek