Ha egy ajtó bezárul, kinyílik egy ablak

Mester!

Jelentkezem Winchesterből... :)

Eddig minden rendben velem, szerencsésen túléltem életem első repülő útját (utáltaaaam.... komolyan. Egy napra szó szerint megsüketültem a bal fülemre, szörnyű volt).
Túl az első interjún.... háááát.... hogy őszinte legyek, szerintem szörnyű voltam :( nem kishitűségből mondom. Teljesen más itt az értékrendje az embereknek, ezért nem tudtam minden kérdésre jól felelni, pl. annál a kérdésnél, hogy "mit teszel, ha be kell vinned valakinek a reggelit" nem mondtam el, hogy először kopogok az ajtón. Nálunk ez evidens, de itt úgy látszik, nem. Arról ne is beszéljünk, hogy nem hallottam semmit a fülem miatt és ideges voltam és tök ciki volt... :( De! Túl vagyok rajta és remek tapasztalat volt. Komolyan. :) Mert ahhoz képest, milyen elgyötört állapotban voltam, képes voltam értelmesen beszélni.

Túl a landlorddal való találkozáson. Képzelj el egy haláli laza 45 körüli agyontetovált, fülbevalós, tipikus angol pasast két macskával és egy beszélő ara papagájjal. Na ezt szorozd meg kettővel. Érthetően beszél, tudtunk dumcsizni kicsit. Jó fej és szerintem kifejezetten jó pasi. A lakása eléggé csajos (szerintem volt felesége és elvált, mert van pár kép, ami gyerekekről készült), tele van illatgyertyával, füstölővel, és kis tárgyakkal, amire pozitív mondatok vannak írva, pl. "Love can change everything". A másik lakótárs, a kínai lány nem túl barátkozós, állandóan a szobájában gubbaszt, alig jön ki. Nem tudom, hogy közeledhetnék hozzá. Zavar még kicsit a nyelvi korlát, és őt sem látom túl nyitottnak... Ebben sosem voltam jó, nem is szeretnék rátörni vagy ilyesmi...

A hely fantasztikus. Az utca zsong az egyetemistáktól. Mindenki mosolyog, kedves, és ezt még nem sikerült megszoknom. A boltban is mosolyognak, tényleg nincs olyan életunt feje az eladóknak, mint otthon. Az utcák itt nem párhuzamosak, nincsen bennük semmi logika. Már töltöttem is le gps programot, mert anélkül szerintem eltévednék. :)

Tegnap hét ágra sütött a nap, ma esik, de ez az eső nem olyan, mint otthon. Más. Kicsit olyan érzés, mintha a hegyekben lennék.

Nem tudtam, mennyire pazarolhatom itt a vizet, ezért tegnap kb tíz perc alatt letusoltam. Ma a kínai csaj egy órán keresztül tusolt, szóval nem hiszem, hogy ezt itt szigorúan nézik. :)

Beszélgetni nem nagyon merek még. Majd idővel. Egyelőre igyekszem feldolgozni a sok impulzust, ami ért.

Kicsit el vagyok keseredve az interjú miatt, de ma visszamegyek, le kell adnom egy formot (olyan, mint otthon az erkölcsi, ez kell ahhoz, hogy emberekkel foglalkozhassak), akkor majd nyalizok kicsit a managernek, állítólag azt imádják az angolok. :)

Jól aludtam. Hosszú hónapok óta először aludtam igazán jót. Egy rugós ágyban, egy kis szobában az egyik legszebb winchesteri utcában.

Szoríts, hogy hamar találjak munkát, mert nem szeretnék innen elmenni. Ahhoz túl jól érzem magam.

Kilátás a szobám ablakából

Ölellek